A folyó felett

Csak lebegtem tíz centire
a talajtól.
Mindössze tíz centiméter.
Kevés, nagyon kevés
egy járdaszegélynek,
egy kilométerkőnek,
egy derékba tört
villám sújtotta fának,
kevés egy normális
vakondtúrásnak,
de sok hogy érezzem
lépéshiány-nyomorát
az egyhelyben maradásnak.

Belecsobbantam önmagamba
és a felkavart szótagok
mint átlátszó cseppek
-itt vagyok, itt vagyok-
csilingelve visszaesnek.

Ki játszik majd velem,
ha a kéz képtelen lesz
osztani cinkelt lapokat,
ki dobja időm folyójába
egyre távolabb a fényes
perc-kavicsokat?

Minden csobbanás egy
belső lámpalázban
semmivé égés,
áthelyezés innen valahová-
és a körkörös tágulásban
elveszik, elsüllyed
a lényeg,
a mindenné válás óhajtása
szimbiózusban a magánnyal
és veled.

Összezsugorodott a part,
lebegek tíz centire
a földtől és könnyedén
átlépek a folyó felett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.