Mosolyaim csurognak arcomból a jégbe,
míg csak másoknak, s nem neked élnek.
Ugyan tudnál-e szeretni engem?
Tagjaimban görcs feszül,
míg lelkemben a paradicsom kapuja nyílik meg,
ha látlak.
Szeretlek.
Olyan egyszerűen,
mint amilyen egyszerűen nyitott be elmémbe a fény,
mikor megszülettem
e világba.
