De Loreant utópia, avagy egy õrült zseni




Sikerült!
Legyőztem, bár
Egy évbe került!
DE tudom ma már,
hogy megérte
értem, meg érte,
meg azért, amit együtt.
hoztunk létre.
Szóval vegyük
a konkrétumokat, elvégre
azért gyűltünk most egybe.
Nézzék el nekem,
hogy izgalmamban
elvesztettem a  fejem,
s a lényeget kihagytam.
Nos, úgy kezdtem:
Legyőztem,
és a tárgyat mellőztem,
hogy mégis mit?
S így érthetetlen kicsit.
Szétszórt a tudós elme….
A mondandóm értelme:
Legyőztem az elmúlást, kérem!
Ugyanis a minap utolértem,
sőt le is hagytam,
s azóta  hiszem,
hogy a világ 4 dimenzióban van,
s ezek bővelkednek átjárókban.
Ez már tény, hiszen
az idő uralható.
Nem, nem vagyok
mindenható,
s még csak gyorsan
sem szaladok.
de nem is  fejtegetem hosszan,
oly egyszerű,
hogy már szinte szégyen:
nem jöttünk rá mégsem.
Hölgyeim és Uraim!
Most is pont úgy fáj!
…Maga ott hátul mit ugrál?...
Ma pont úgy fájdult meg
…Ne menjen ki, álljon meg!
Úgy látom nem hiszi
hogy a fizika törvényeit át lehet írni….
Szóval pont úgy, mint akkor,
több, mint fél éve
fájt az elvesztése.
Nem múlt el,
megmaradt az érzés,
és most már nem kérdés,
hogy minden örök,
s hiába pörög
az óramutató,
egyértelműen kimutatható:
Képesek vagyunk
utazni az időben!
Bizonyíték van bőven:
az összes régi szerelem,
ami nem múlt el teljesen.
Kérem tisztelettel,
ezzel az egyenlettel
bebizonyosodott:
A Föld hiába forog,
lehet a múltban élni.
Most tessék kérdezni!
Ne legyen semmi félreértés.
Nincsen kérdés?
Akkor kedves jelenlévők,
regulázzuk meg az időt!
Úgyis ideje mennem,
Vár egy régvolt szerelmem…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.