Legrövidebb út a halál

Felhajtotta a cseresznyét
a kisüveget a telefonra téve.
Pazar kiállítás (a többi 15-tel),
de csak a megnyitás után.
Sakk- matt ki tudja
hány millió lépésben.
(vagy milliárd)
Nem számolok utána.
A magam tyúk- lépéseit sem tartom számon,
nem hogy másét,
ahogy komótosan vagy éppen elsietve
közeledünk feléd-
te csontvázfejű,
te búbó-pestis falánk falatozója,
rothadó ízek élvezője.
(Ne térjünk el a tárgytól)
Te alkohol mámorban úszó.
Nemtelen penésszel lepaktált
aluljárók öregharcosa.
Láttalak, ahogy ki- be menekültél
a telefonfülke sötétkamrájából.
Te aztán már nem vagy messze
ős- régi barátunktól,
cinikus kísérőnktől
ki egy életen át liheg a nyakunkba,
s alig várja, hogy harapjon.
Türelme az van.
S legtöbbször mi sietünk oda tartani
nyaki ütőerünket lakmározásra.
Te Bosch rémület.
Sírig tartó édes cimbora.
Te zseni.
Estére talán, már együtt iszogattok
az öregharcossal
a purgatórium esszpresszóban,
vagy a pokol étteremben, és halmozzátok az üvegeket.
Egyszer tudom, majd nekem is fizetsz egy kört.
Nem maradok adósos.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.