vörösen

A lombkorona, mi tarkán űl
a jóságnak gyenge ágain.
Szél szárítja, esőzenével hűl.
Fény csillog a könny gyöngyházain.

Vad csődörnek vagy gyeplő s karám.
Kis füled, mi hallgatja bajom.
Piros cseresznyék mosolyognak rám.
Szeretet dombján nagy kegyhalom.

Tarkaságok fényben hevernek.
S valamely érthetetlen gagyog,
hogy az ágak kopaszon csengenek,
s egy cseresznye vörösen ragyog.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.