falak


tükörnek használni a beton falat
ha elég sokáig bámulod
meglátod benne önmagadat
*
figyelem a sárga homlokzatot
azt gondolom magamban
nekem ez az épület már megvolt
**
beállok a talponállóba egy kávéra. újpestközpont, metróaluljáró. mögöttem hatvanas nő, nyári ruhában. előtte üvegfal, amögött metró-ember forgalom cirkulál. egyenes a tartása ahogy, száján kibuggyan, majd ömlik lába között, valami nem darabos hányadék. csorog el a bárpult felé. a pultosnő nem agresszíven, kérlelőn szól rá, legalább a szemetesbe, vagy odakint okádjon. a nő mintha nem is hallaná. néz előre és bugyog félig nyílt ajkai között a lé. később eláll az ár. a világot továbbra is kizárva tartja. fölhajtja a maradék sörét. megy maga mögött hagyva a rumlit, amit ez a nap okozott. kintről gyerek hang sűvít; érzed ahogy fúj a szél?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.