George Harrison
Épp csak nyíló értelemmel
hallgattalak, Nagy Druszám.
Kopott Teslám mellett ülve
ittam hangod óraszám
Centinként loptam fejemre
irigyelt gomba-hajad.
Sárga, gyűrött fénykép, ami
ebből mára megmaradt.
Büszke voltam, ha egy hangot
megleltem gitáromon.
Soha többé nem veszem fel.
Falon lógó fájdalom.
* * *
Mind több csillag megy az égre,
és mostantól ott ragyog.
John - és most Te... Istenem...Az
ifjúságom egyre fogy!
2001. november 30.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
