két dimenzió
buta-bézs csendbe burkolva
vágja át a napokat döfi a szívem
a süket némaság naponta
ordítja tele homlokom hagymázas
csarnokait révült szemekkel rekedt torok
mondhatnád persze nem baj ez én vagyok
hát most idefigyeljetek hah ti emberek
ez itt valami tévedésből robog nélkülem
a nyár ízét már fényképről ízlelem
vágyak a vállfán de én félvállról veszem
fogason lógó kétdimenziós életem
egymás hegyére hátára hányva
néha futva emlékezve fiúra lányra
zárjuk soraink mert csörög az óra
készülj barátom az utolsóra
várj mosolyogj kész a kép előre arc
könnyen üt a sor ha hátul dúl a harc
én már nem tudom miért megyek
ó jaj ti bölcs tanítómesterek
ha nekem fél hét de neked nyolc
kit érdekel hogy táncolsz
lehetsz angyal lehetsz sárkány
csókod mérgező gyilkos járvány
hallgatnék én a jó szóra
de nekem túl kemény ez a dió
inkább maradjon ott himbálózva
az az ócska két dimenzió…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
