Introitus

astag fényben fürdeted impasto arcodat
szemed játéka rémisztően ül,
egy kis impasse-t játszol velem-

velünk, a világgal; sért felháborodásom-
és ha kérdezni merészlem miért?-
tovább növeszted fásult tagjaid.

gallyaid belepik a termet, átfúrják a-
fal szöveteit, hatalmaskodsz;
a szemed, a szemeim zargatod.

Nyugodtan ülsz, a mennyei fényben
impasto arcod megvillan.
Impavidum ferient ruinae
(rettenthetetlenül áll még romjain)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.