Radnóti világa

Valóság a mindenből, mit
képre vetni gyönyörű.
Csendet óvó lágy hangon szól
a keserű köszörű.
Ingyen adja magából
a szíve hangos ízeit,
S nem is tudod, hadba állva
versével kit bíz meg itt.
Létezik-e mind az élet,
mit előttünk harcba vitt?
Hallani vágyom, akarom
Édeskínú hangjait.
Átjár minden gyönyörével
a házfalak bús kínja.
Érzem azt, mit sose láttam,
Alkonyatra bírva
gyöngyöző szívem szilánkját,
Fésülöm csendesen.
Mért nem élek vele, s hallom
Játékát cserfesen?
Aggódom…

Rémület a keserűség,
Abban, mit festett előttem,
Délre válva csókidőben
Némává fejlődtem,
Óh, világa rokkant éden,
Télen virág süt a réten,
Irigy van-e Ős sorsára…
(Kiskunmajsa, 2006. 08. 13.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.