Paradigmaváltás

Talán egy másik világban én nyitom ki az ablakot
és húzom fel az illatos ágyruhát kettőnknek,
és boldog csókkal engedlek útnak reggelente,
hogy minden gép azt zakatolja: te te te.

Varrok mondjuk és legyen! Csalj meg egy diáklánnyal!
Kit érdekelne egy másik öl szaga?
Engem melegítene a pont átsült vacsora
és a hétköznapok korrekt sora.

Megcsalnál, s tudnám jól. Ám legyen.
Ha beteg vagyok Te hozol teát nekem
(nyilván elcukroznád és túl sokáig hagynád a füvet ázni,
és pont ettől esne oly jól betgen teázni.)

Amit szorongatsz az az én hideg kezem.
Ó erősen köt téged ismerő szemem.
Foltra foltot, egész életet varrok.
Megszokás színű foltokat szabok.

Morgolódunk majd. Amúgy egész jól megvagyunk.
Itt-ott testileg, titokban lelkileg megrogyunk.
Éjjel megébredek, csoszogok, s vadkörte a kinti lámpa.
Mintha a krémek márványtaraja a kor ellen hadba állna.

Sötétben visszafekszem, nyál a párnán összefolyik a mintával,
mint emlékezéskönny a régi levelen az írással.
Hétvégente tervek, reggeli lustálkodások, idillek és pásztorórák
(bár egyre gyakrabban nézném az órát)

Elmúlni hagyni az életet.
Egy másik világban veled.
Olyan kispolgárian tiszta és szép lehet:
Összebújni csak úgy veled.
Mert a sötétet horkolva megmorogtad, átmelegítetted.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.