Szépvég



Reneszánsz bájú mosolyon át
Üzennek az öntudatnak ébredő málnatövek,
Körülöttük zöngicsélnek a méhek és a húslegyek.

Lábaiknál kövek, derekukon kötelek
Szíjazzák lenge testüket neki az erkölcstőnek.
A föld langyos agyagából pára száll,
Egy morcos hangya a bolyba vágy.

Morog az erdőben a fa kérge alatt a rohadás.
Fakopáncs űrbéli üzenetet súg a féregnek: bomlás
Eljött az utolsó koppanás.

Pihék úsznak szöszök tapadással szeretnek,
Szedrek levébe belefúlnak az álomhájas tetvek.

Idillek, zöld békabrekegések csöndbevesznek.
Vigyázz gyémántfejű béka,
A fejed felé késeket szegeznek.
Téged is kibeleznek, bekebeleznek.

Téged egy gólya-ember,
engem a látvány ingoványa esz meg.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.