Estfüst

Van valaki, van valaki
Máshol s bennem él.
Denevérszárnyú kattogás
Mely alkonyi lelket mér.
Piros dereng a szürkén át
És megfeszül néhány laza kötél,
Házak közti kézlökés.
Flörtölő bimbó az utcába vész.
Jázmin szűzen szendereg,
Altatja zümmögő lámpa.
Ajkak közti szűkölés
Jaj, ó jaj de szűk e prés.
És mindenhol,
És szerteszét
Van egy ajakközti apró rés.
Ablakszélen kemény könyök.
Lágy esésű függönyök.
Figyelj néhány házat.
Egy ember hogy mélázgat:
Cigije elaludt és már talán fázhat.
Emlékek kalandoznak a kerék
S a macska közt.
Befurakszik egy válltömés
Parfüm illatú ölelés...
Néz valaki, néz valamit:
Mégse látja szépnek.
Meddig szárnyal, hol talál
a füst utat a föld felé az Égnek?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.