II. szubjekt

vagy amikor testőr
  voltam négy napig
    és megérkezett a visszajáró volt férj
        a nő a védelmem alatt áll – nyitottam ajtót...

              mit tudta ő, hogy
              naponta deresre von a sors:
              hogy itt bent
              rondító viharaimat viszem!!!

így, csak
valami hálaérzet töltött el
és csak lassan nagyon lassan
keltem föl a földről:

de már
moccant is az in a támasztékért tett bokán
és a csípő mert Mariann elment
s a törzs intrikus szerkesztő miatt

végül MINDEZ
itt volt már ezen a picike ponton:
és akkor - mindez -
                              találkozott azzal a - másik -
                              picike ponttal
                              
                                és CSÖND
lett.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Szép versek '89,
Kötetben: A Paráznabillegetõ (Budapest, 2007)
Kiadó: Aquamédia Bt.