Láttalak álmomban

Láttalak álmomban

Láttalak álmomban
megint
te bolond és
elérhetetlen
és tudtam
a távolság, távolság maradt
Ott is olyan voltál
tudatos és hajthatatlan
de én nevettem
mert ahogy hátráltál
tőlem
hát kis virágszirmok
nyíltak ki belőled
ingattad a fejed
de madár hangok
szóltak felőled
Szeretsz és megtagadsz
bölcsen
Láttalak fehér fátyol alatt
nevetve, csókért
epedve
Láttam szemedben, hogy
el akarsz rohanni a
világból velem
és magas szirteken
messzire nézve
együtt elveszni
Láttalak,
ahogy arcom fogod
és örömömnek örülsz
szikrázó szemeim között
elmerülsz
Láttalak
fiaddal játszani
és a gondoskodó
karok közé font
gyermeki tekintet
talán az enyém
lehetett
és látom, ahogy
most félsz
és tűzbe dobva
feleded a napokat
melyek eloldottak a földtől

2006 04 21





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.