Megleltelek
Megleltelek
Lelkemmel érzem, lelked sóvárgását,
Szívemmel érzem, szíved dobogását!
Itt vagy a szívemben, bele költöztél,
Szerelmes szavakkal, szívemet éltetéd!
Te vagy az életem, te vagy a mindenem,
A boldogságot, tudom, neked köszönhetem!
Életet hoztál, halódó lelkembe,
Mint tavaszi napfény az alvó rétekre!
Ha veled nem vagyok, akkor is vagy nekem,
Hisz benne laksz, s élteted szerető szívemet!
Mint napfénytől a márciusi rét,
Úgy virágzok, szerelmedtől én!
Ha ölellek, csókollak, nincs számomra más,
Megszűnik akkor számomra a világ!
Vágyok rád, minden pillanatban,
Hallgatnám örökké, szerető hangodat!
Mint tavasszal a fecskék, vígan csivitelnek,
Keresik a fészket, párjukat meglelve!
Én is hallgatom, lágy csivitelésed,
Hisz végre valahára, megleltelek téged!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
