Halhatatlan Lelkek

   Halhatatlan Lelkek

Csak ülök és bámulom a csendet,
Hallgatom, mely oly mélyen körülvesz!
Hallgatom, aztán lassan rájövök,
Ez a csend, lelkemből tör elő!

Hiányod az, mely ezt az űri csendet okozza,
Most rád gondolok, s ez a csendet csak fokozza!
Oly síri csend honol lelkemben,
Mint mily csend honol, éjjel, a holtak kertjében!

Várok, én is várom, a feltámadás első fénysugarát,
Mely újra éleszti lelkem, szinte holt udvarát!
Te, s mosolyod az, mi lelkemnek, új életet ad,
Szerelmed ereje, mely lelkemet feltámasztja!

Ha velem vagy, lelkemben trillió madár dalol,
Lelkem udvarában, akkor, nincs egy sötét sarok!
Mindenhol szerelmünk csodálatos fénye világít,
S szerelmes lelkünk, mi akkor bennünket irányít!

Örökké veled lennék, hisz lelkünk már úgy is egy!
Bízom benne, hogy életünk is, örökre egyé lesz!
Szerelmünk fénye, majd örökké világít,
S lelkünk, ezáltal, halhatatlanná válik!









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.