Szívem fáj halódva

Csak szívem fáj halódva,
Mégis szememből folynak
Patakokban a könnyek
csendesen.

Nem patak, talán csak ér,
Mely táplálja patak vizét,
Egyre csak folyik duzzadva
lassan.

Valami hajt, hogy elmenjek,
Ahol találkozunk, el messze,
Ahol boldogok lehetünk,
élhetünk.

Rohannék, repülnék,
De ideköt a jelen,
Mert felelősséggel
Nem hagyhatjuk ott
Előző életünk.

Szememből koppanó
Könny egyre csak potyog,
Szívemben ütemet ver,
a csendre.

Nem tudom leírni,
Hogyan fájhat a szív.
Talán kegyetlenül egy
Erős kéz markolja bent,
Vergődik kínjában
magányban.

Istenem! Mond meg nekem, miért?
Miért fáj ennyire a szerelem?
Miért a hiányba belebolonduló mardosás?
Miért a szenvedés, mikor lehetne boldogság?

Lehetne. Igen lehetne,
Csak a lelkiismeretem
Kéne félresöpörni.
Így nem tudok vele repülni,
Nem tudok vele élni,
Nem tudnék boldog lenni
A hátrahagyott boldogtalanság
kegyetlensége árán.

Könnycseppek zenéje
Enyhíti szívem fájdalmát.
Patakokban égő könnycseppek
Feszítik a szorító kegyetlen kezet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.