„RAJZOLJ, RAJZOLJ, SZEGÉNY FIÚ”
Oszlopokat rajzolnék. Hogy miért?
Gyerekkorom óta csodálom őket.
Személyek ők képzeletemben. Önként
választották a mozdulatlanságot
s a terhet. Ami iszonyú, mind rajtuk
terpeszkedik, s a gravitáció
fel nem kínál egy pillanatnyi enyhet:
nincs szabadság, cigarettaszünet,
alvás. Sokszor elgondolom a súlyt,
az irgalmatlan tonnákat, meg azt, hogy
nincs hova futni, nincs láb, és hogy ők
maguk akarták így, akár (mint mondják)
lélek az újraszületést. Kő-létük
a teljes, tökéletes vállalás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: 2000, 2002 okt.