A Betesda-tónál

És ült a Betesda–tónál aranysámlin.
Jeruzsálemi nap szárongatta arcát.
Agya jéggömb, keze embervéres kármin.
(A bősz Antipas gyógyítná bánat–falcát.)

Hisz az udvari próféta nekiszegte:
…hiába nyakaztad le a keresztelőt,
ha már nagy Heród’ jól „megbetlehemezte”
a többi szentemmel a mennybe készülőt…

Levita Athan, a házi prófét’, így szólt:
„Az edomita volt az, Róma barátja,
ki a históriát, mely Messiást csiholt,
anyacsecsbe fojt’ta, és barbár imája

ezer évekre ürességgel tölt el majd
mindent e kereszttelen sártekén, s túl is,
a fény–reményt meg a szentháborús robajt
tömény csönd burkolja, s tekereg krudélis

szörny e haláltelevényben. Szája önzés,
farka irigység – a jóllakott Moloch
tízezer éve jött el, mert ólomöntés
a teremtés, s az idők végéig forog

e görcsbe rándult jövő prófétátlanul...
Mert jó volt a Sátán fogadósa, s akkor
beengedte őket (az ember nem tanul),
ha szent család is, kihullva ólommagból…

És összeírták jászoltalan, pőre testét,
s az égszurokban csillám sem jelezte…
Kergültek az Istent fojtották, belezték,
vasmarok s tőr, mi a jövőt eljegyezte…

Nem tudom, így volt-e írva vagy perc döntött?
Az űr angyalai támadnak azóta…
A Föld szomjú résein Isten elömlött,
s örök az egynapélők Armageddonja…

És ült a Betezda-tónál ős-betegen,
és szürkerothadás ülte meg a napot…
Ült a megtestesült anti-történelem,
és idült agyába az  ész belefagyott…

Aranysámliján csak férgek örvénylenek.
Latortalan keresztek koponyák hegyén.
A tóban továbbmállik a leprabeteg –
nincs törvény, aranyszín, hisz megszökött a fény.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.