Az elhivatottságról

Megnyílt a föld, vagy csak Te látod,
Benne rejtett őseid kincse, mit keres benne a látnok?
Elmúlt életet, álmot, melyből titkos küldetésedet várod?
Na, milyen érzés volna elmerülni benne, kutató barátom?

Széltében-hosszában bejárod a világot,
Megbízást teljesítesz, vagy csak erről álmodsz?
A jós, hogy felelje: rendeltetés az életed, erre vágyódsz?  
Na, milyen érzés volna világot felfedezni, felderítő, vándor?

Ősi betűk égnek a táblán, titkos jeleknek találod,
Hogy megszólítsanak, hozzád szóljanak, annyira kívánod?
Megértetted volna, ha olvastad volna, de hiányzott hozzá kitartásod?
Na, milyen érzés volna bölcs elmékbe látni, nyelvész barátom?

Létezett egy másik élet, s benne az égi átok,
Ahogy összeomlott egykor a bábeli torony,
Darabjaiból felépíteni képes-e a Te elhivatottságod?
Na, milyen érzés volna hinni benne, kalandor barátom?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.