A VARÁZSLÓ KERTJE

(G. L. képei előtt)


Véges világban időkarám -
kötöznek indák liánok és
fűszerek füstje áldozat nyakán.
Akad pallos is, ha kell kiűzetés.

Fut homlokomból delejes erő,
vállamra bűvölöm kedvesem kezét.
Volna hát kertem, minden rózsatő
hordozza kibomló szirmok lényegét.

Bolondos népség vonul a hídon,
Világöl a vízcsatorna rácsa,
hol a szenny zubog. S jól tudom,

mért bánt az angyalok hallgatása.
Sárból-ágyamon tövistakaró -
Na'Conxipan-ban elolvadt a hó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.