a lapátosember monológja

Hinnem kell, hogy bábu voltál.
Hínárember. Áhítat.
El kell innen most már menned,
Vidd el innen fáidat.
Hiába versz gyökeret te ember,
ha törzsed még csenevész,
s hiába is lelnél bennem
bús titkot, ha tóba vész.
Tóba mint egy ezerarcú
képmás, mikor rálehel,
s fent parázsló könnye
lent mint hullámábra táncra kel.
Egyél inkább halat ebédre.
A hal szálkás. Mutatom.
Ha kicsontozod játszhatsz
marhát, bőrébe bújt utadon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.