Az öngyújtód, apu
Pislákoló sapkás manó
kék nyelvét nyújtogatja rám,
fején hordja csontig maró
emlékeim, tövis-koronám.
Pislákoló kis kobold égkék
palástban hajlong erőtlen,
petyhüdt táncával régi kép,
éles, merevedik előttem.
Pislákoló lidérc álnok
kacajra tör, bús szemembe
szikrázza egykori álmok
valós rémeit, a jelenbe.
Pislákoló sátán, ördögi
vicsorral vihog vissza rám,
Öngyújtódban őrzöm egykori
emlékeim, tövis koronám.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.