Egy kettéfűrészelt ajtót álmodtunk.
S hozzá ezt a lehetetlen helyzetet:
vajon ki melyik részét érinti meg,
tárja ki, húzza be maga után, és
visszanéz-e egy pillanatra a küszöbről,
olyan tekintettel, ami nem fejez ki
semmit, de a másik érti. Akár kezdetben
én akartalak. Talán mindegy.
Jég alatt a halak figyelik így
a fényt: irányát, súlyát, formáját,
színét. Meg ahogy tükröződik.
A semmi. Szemükben.
