Ötvenhatos gúnya


Processziós színpad lett,
Budapest fő tere,
Idegen vándorlók,
S magyarok serege,

Kossuth téri regimentek,
Hősök terén is várnak,
Magyar honban,
Sárba gyaláznak.

Két „királyban” hívő,
Társadalmi rétegek,
Hová veszett gondolatok,
Logikai értelmek?

Jobb oldal, baloldal,
Bábújaként vagytok,
Kik rendező producerként,
Beszedik a jattot.

Római hadvezérként,
Duna partra néznek,
Gúnyos mosolyukkal:
„Játszatok csak népek!

Színteret adtunk,
Nem egyet többet,
Pusztulj magyar,
Magadat öld meg!”

Mezőberény, 2006-10-23






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.