Villanyoszlop a gimnázium mellett
12.30-kor jön ki az első lány, a kanyarban visszafordul,
de még nem követi senki, ő sem, akiért most hátrafordult,
akiért a délutánból csak ideges csapkodás lesz,
korai lefekvés, kései forgolódás.
12.35-kor végre ő is feltűnik, fecseg, fontoskodik
egy csoport közepén, épp szervezi az esti programot,
felejti az aznapi napot, felejt, fecseg, nevet,
álma cseppfolyós, hullámzó kék anyag.
12.50-kor a legjobb diák jődögél egy tanár oldalán,
egy srác, ki nem látja magát mások szemével,
ezért mélyed most el a másik szembe, de ott sincs,
csak kitöltetlen tér – kérdezni szeretne, szeretné, ha kérdenék,
este kérdések között aludna el.
12.55-kor már csak egy széttartó ponthalmaz
melegedő ebédekkel mindenütt;
széttartó pontok, kanyargó útvonalak,
mindenhová jut belőlük.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
