ÁTUTAZÓBAN

Az álmatlanság nem felröppennés
hiszen csak átutazóban...
s e kényelmetlen bőröndben(bőrödben?)
nem menetelhetsz úgy hogy ne tudd:
e kékre festett lúdbőrözésben
a hit maradhat tanú(az ész ki-
vetülése?) e kiforratlan égbolt alatt
bár tudhatod:az a másik csillagkép
nem a lélek torturája hanem a
ránk szakadó mindenség kihívása
egy törzsvesztett álomban ahol a
béklyóktól szabadultan ugyanabban
a világban válunk mindenhatóvá
a várakozásban tartalékolva az
átmeneti békét-véges az lehet
ami titkosan a tárgyakban marad
a veleszületett salak...
vigasztalásul lásd a színek is
szabadon futnak a vég felé melyek
újból egy kutyába egy egérbe fura-
kodva kezdik a zajba fulladó halált
hiszen a jövő csak ámulatba ejtő
                                  vigasztalás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Hónaljig lángolás (, 1996)
Kiadó: Vár Ucca Tizenhét Könyvek