Séta

Részeg sétára vont fejem,
Le-lehunytam két fél szemem.
Egyik ezt, a másik azt lát,
Nevetés és sírás hasznát:
Gőgicsélő, finom arcot,
Sírásokkal való harcot,
Dorgáló szülői kezet,
Szemgödrökbe oltott meszet,
Hátán mosollyal surranót,
Rőtszakállú fél-télapót,
Fél-nőket és fél-fiakat,
Félig nyúzott rémszavakat,
„Szabadság, isten, Szerelem”
Manapság nincsen Kegyelem,
Láttam drogot zöldet, kéket,
Láttam mást is: vicces véget,
Motyogó vén szikla arcot,
Sírásókkal való harcot,
Megbilincselt bűn-vallomást,
Öklendező hasonulást,
Elforduló félszűz fákat,
S Félig lehányt szűz rózsákat.
Elfelejtett, gödör-kertet,
Kereszt tövén holttá vertet,  
Krisztus lábán: nyelve végét,
Oltár mélyén szajha vérét.
Kis idő sem telik bele,
S kezemben a kereszt szege,
Ágyékom husába pedig
Jézus anyja varr valamit:
Kicsit durvát, kicsit nyerset,
Másfeléig megírt verset.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.