Remény
Remény
Lám mi az ott? Csak nem némi fény,
Mi a magamba roskadás homályát töri szét!
Jaj, mily égi vigasz, minő látomás ez,
Mi távolból igéző hangodat hozza ide?
Vagy nem is látomás, csak fájó szívem játék ez?
Azt játssza el velem, hogy nem hagytál el,
Csak a sors, szívfájdító játékát játszotta el velem?
Hogy is van ez? Mi az igaz? S mi nem?
Te tudhatod, bennem csak gyúl a remény,
Melyet éltet egy tőled kapott levél!
Nem tudom! Higgyem el? Hogy nem hagysz el!
Örökre velem leszel?
Hiszek neked! Hinni akarok!
Hisz nekem csak ez a vigaszom!
Ez a vigasz éltet, ez tartja bennem a lelket,
Tudni akarom, hogy néked, igazából kellek!
Már csak sajog a szív, érzi a vigaszt,
Ám néha még most is, belé nyilall!
Fél attól szívem, hogy magányos marad,
Soha többet ilyen, szerelme nem akad!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
