Más Világ

  Más Világ

Félelem, e szívszorító érzés, ha hatalmába kerít!
Mardos, szinte fáj, s nem tudod, miért szorít!
Várod a csapást, mely nem tudod honnan ér,
S mikor már azt hiszed elkerült, akkor utolér!

Az élet mért ilyen, mint a hullámvasút?
Egyszer érzed a boldogság hevét,
Ám jő a csapás, melyből nincs visszaút,
S a bánat teríti eléd, tüskés szőnyegét!

A szerelem, mint tudjuk, boldogít,
Ám van, hogy a bánatba merít!
Ne tudd, meg ha szerelmes vagy,
Milyen lehet, ha elveszíted azt!

Az, kit szíved mélyéből szerettél,
Megtagad, mintha soha többet nem lennél!
Félsz már a szerelem kezdetén,
Mert érzed ez a pillanat, valaha utolér!

Minden pillanatban várod, mikor ér el,
Ez az a félelem, mi lassú gyilokkal ér fel!
Bár lenne oly világ, ahol nincs félelem,
Mert nincs benne más csak tiszta érzelem!

Nincs semmi, csak öröm és nevetés,
Ha bánat ér, egyből ott a feledés!
Nincs más csak a szerelem,
A kristálytiszta szerelem!










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.