Gondolkoztam

Gondolkoztam!

Újra végig jártam emlékeim, rövid távlatát!
Mit veled, töltve el, oly csodásnak hatott rám!
Emlékszem, a Mecsek hűs fái alatt, susogó szél
Kísérte csókomat! Mily jó volt, mily kecsegtető!
Reményt keltve, oly édesítő!

Bíztam, a susogó fák andalító zenéjében,
Benned, bennem, s bimbódzó szerelmünkben!
Mily rögös út vitt el addig? Nem tudom! Miért kellett ez nekem?
Szeretni, mikor már mindez eltemettetett!

Most visszagondolva rá, érzem a fák illatát,
Újra érzem a vágyakozást, a feledett szerelem szagát!
Érzem pórusaimban a vágyat, hogy újra hódítsam a szádat,
Látom magam előtt arcod, mely tőlem az előbb csókot kapott!
Látom a vágyakozást, mit szemeid szórnak rám!

Látom a feledést, mit elkapott kezed okozott,
Melyet, mint régi ismerős, viszontlátása hozott!
Érzem a simogatást, mit nem a szellő hozott,
A kezed volt, mit vágyam, fokozott!

Látom a felhők, borította eget,
Mi lágyan betakart és feledni engedett!
Feledni engedte általad a múltat, mindazt,
Mit feledni kell, hiszen az megnyugtat!

Nem tudom mi a jó, mi is kell nekem?
Olyan rossz, hogy nem lehetek veled!
Mit írjak, mit mondjak? Magam sem tudom,
Szívemet, lelkemet mivel nyugtatom!

Vártalak mindig, várni is foglak,
Számolom a percet, bár napjaim fogynak!
Napjaimmal fogy, minden drága percem,
Mit együtt élhetnénk, veled tölthetnék el!

Várom esténként a búslakodó holdat,
Kivel kettecskén búsulok ablakomban!
Ő várja az éjt, kibe szerelmes,
Én az álmot, mi kísért örökké engem!

Te vagy az én álmom, minden percemben,
Minden gondolatban, minden tettemben!
Ne hagyj magamra, adj hírt magadról,
Hisz téged szeretlek, tudod ezt magadtól!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.