Márki a látó asszonynál

Gazdag úr!
Egy kész élet világít!
Nézz tükrödbe
s villannak
arcok, csókok,
diadal, bűnök,
majd halálhír.

* * *

Lázat s lobot vetsz.
Nyomodban
fűző siklik,
hadarva súgnak
csontos csitrik,
halcsontok pattannak,
csuklódra
masnik szaladnak,
s míg bontsz,
s goromba bókokkal
nőket földre vonsz,
bolonddá lész
mind,
kihez kedved ér.
Tested kegyelme
szétlopott nők
vadhusa.

- Mióta tart?
Naponta púdergőz fojtogat,
fanyar s pazar nők
kölnijüket verejtékezik
baldachinod alatt.
- Mióta tart?
Járod száz földi múzsád
alagútjait,
ha szűkös is helyzeted,
filléres modelled
nyelvedhez tolja
köldökét,
szádba dugja, mi mered:
apró lábujjait.
Végül
hasa tövéhez int.
Tested kegyelme
alsószoknyák
labirintusa.

- Mióta tart?
Kancsal vágyaid vagy!
Elszívott keblű nők
emésztik magukat utánad,
borsómellű lányokhoz
utadat apáikon át is kijártad,
anyjuk bordáin
hárfajátékod neszez,
bizalmukat
kopott sóhajaik közt
lopod szét,
hogy másnap aztán
az ifjabbat ehesd.
Tested kegyelme:
Romlottság Himnusza.


Végül nő lesz mind,
ki összetör.

Baldachinod sátra beomlik,
paráznaságuk
kikacagja hasadból
lomha magvaid,
alsószoknyákból
megszabják szemfedőd,
párzó macskák
verik fel a temetőt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.