A tengernél




Álmos hullám csillan, állok a tengernél,
ha kérdezed színét: azt mondom, bennünk él.

Sósan illatozik, s vad moraj megrémiszt,
s mint a vízcsepp-minden: tőle lettem én is.

Kelő nap szikrázik, horizontra hajol,
felébredt a szél is, sírón egy dalt dúdol.

Körbetapint, gyöngéd. Az övé lehetek…!
Egy nagy színjátékban kaptam mellékszerepet.

***
(Mint bűnös eb, kit gazdája ostorral vár haza,
riadtan szűköl, s ura mocskos lábát nyalja.
Az irdatlan víztömeg lustán elém terül,
felszalad térdemig, majd gyorsan menekül.)

***
Nem hiszek én neked, finom, langy áradat,
eldugtad előlem a másik arcodat.

Porszem vagyok hozzád, mondd, mi is lehetnék?
De velem lélegzed be a föld életét.






















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A színfalak mögött (Debrecen, 2006)
Kiadó: Ser-Müller kft