Fél perces évek
Hangtalan tűntetés a gyár előtt
Lábak csoszogása,a ruhák suhogása hallik
A tömeg hatalma a néma tiltakozás
Propellerként kattogó szürkeállomány
a kisagy lángoló kemencéjében robban szét
A valóságérzet elkerülhetetlen borzalmában csontig szántó
fonott kosárban piros alma képében mosolygó
kedves nagymamám ölében holtan ringó vízió
Az egyik fele már rohad és újra savanyú
Az idő hiú vasfoga a cella rácsaiba csorbult bele
Kevesebbért is halt múlt századi érvek után
sebesre,majd csupaszra mar a hideg napsugár
Csak eltompult hajléktalan érzelmek maradtak
Oka fogyottá vált a káprázat iránti vágy
Már csak emlékek a szemközti falon
fél percig tartó, a földeken dolgozó
fénykép és naplóélet volt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
