Penészes élet
Penészes élet
Nevetéssel leplezi állati mivoltát
Emberi ürülékkel festett homlokát
a szájából áradó, rothadó hús szaga járja át
Egy ganajkupacnak mondanám
amikor a bőre pólusaiból
az ostobaság bélszagú szelleme száll
Az a visító a vezérbika…
Csak nem várandós a szentem…
Végre van kivel a gödörbe hányni
Nyirkos izzadt lábak dagonyáznak
az égett szőr szagában
vadul üvöltve, dohos ólba tömörülve élnek
Csak az éthordó műanyag
Észre sem vette hogy konyhakés élén táncoló
töpörtyű lett, egy kevés hurka, kolbász
és egy lábas zsíros vér
Tányérban a dög és a trágya
vájú helyett, asztalnál ülve falnak
Gyomor és bél a koporsója szegénynek
Ürülék és moslék vegyületében kielégülve
tele szájjal hullaszagot böfögve
ruhába csomagolt nyakkendős disznók néznek röhögve
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
