Mindenkivel megesik olykor, Mama

1.
Nagynéném fura gyógyszereket szed, mert fél.
Meg akar halni végre, hogy ne kelljen szednie őket,
Fél a halálától és a gyógyszerek elnyomják a félelmét.
Ahogy a gyógyszereket tartja kezében, a mellékhatásoktól
is fél, a délutánoktól is tart, a közeli vasútállomás megafonjától,
aztán az alkonyok különféle hangjaitól, s főleg kerttől: Eltorzult
arccal figyeli a borostyán kúszását az öreg kútra, a bokrok rezzenését,
mikor pókok és madarak zörögnek az ágakkal, meg-megremeg a piros,
fehér muskátlis virág-ágyás mozdulatlanságától, falfehér lesz a hangtalan
terjeszkedő tujáktól, és a fűszálak zizegése is felzaklatja. Az éhenhalástól is
fél amúgy, hát sokat eszik, hogy meghízzon, s hogy kihulljon a haja, mert haj-
hullástól is fél, nem mossa meg álló hetekig és a kihúzható kanapétól is bepánikol,
amin hosszú éveket képes átfeküdni amúgy, csendben, fél-tetszhalottan, zsibbadó vég-tagokkal, alvástól fáradtan figyelve a faliszőnyeg változásaira. Úgy dönt, hogy egész hátralévő életére elfekszi a haját.

2.
Befelé fordul a nagynéném, ha vendég jön be hozzájuk. Amikor nem jönnek, akkor pedig azért fordul a falnak. Anyukám jó a hajam, kérdi mamától. Jaj, dehogy jó, ne mondd már, (pedig ő már rég nem mondja) Anyukám, Mátyás jön a gyerekekkel Pestről, most mit
fogunk enni? Olyan nyugtalan a gyomrom. Mi lesz velünk? Már nem sokáig élek.
Amikor nevet, kilátszik az ínye és valahol a fejekben megszólal egy kereplő.
Egyre ritkábban mutogatja az ínyében dülöngélő egyre ritkább fogait,
a döbbent vendégeknek egyre ritkábban játssza el, hogy jókedvű,
egyre ritkábban topog mamuszában a hűvös konyhába, egyre
ritkábban húzogatja a kardigánját összébb magán.

3.
Mama régebben Pestre járt fel főzni hozzájuk
minden második hétvégén.Vitte-cipelte szatyrában
a finomságokat vonaton. Drága bútorokat, szőrmebundát,
elegáns cipőket és még ki tudja, hogy miket vásárolt egyetlen,
drága lányának. Sokat fecsegett róla az utcán, templomban, boltban,
ahol éppen csak tudott.Most mosolytalanul nézi egykori lánya kinyúlt,
bizonytalan árnyékát, s hangtalanul teszi elé az ételt, számolja ki
a gyógyszereit. Csak a sorozataival és Jézussal foglalkozik.
Mindenkivel megesik olykor, hogy téved. Mindenkivel
megesik olykor, Mama.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.