Maratoni futam


Meggörnyedt háttal
nekifeküdt
negyven év átka
szobám falának,
vinnyogó csöndbe
beletévedt,
hazátlan, utcára
kivetett bánat
képét magára
vette és
vérszopó szúnyogként
testembe harapva
bélpoklos gyomrát
dugeszra tölti
minden este.

Valaha fogadtam
tétre, befutóra,
lovam nyergén
háromszázötvenezer óra
tudom temérdek,
fejnélküli lovasként
vittek az évek
és a számolatlan
körbe ló és lovas
lassan belefárad,
út porát a könny
mossa le,
őszülő hajszálon
verejtéken csillog
az átértékelt,
kisemmizett bánat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.