Ezerkilencszáz
Testet öltött bennem
Néma bohóc krumpliorra voltam
Egy, egyszemélyes társulat félkegyelmű orvosa
Majd tükörre fröccsenő, árva könnycseppek
Nagyító lencsék, heges homlokom közepén
Az önzetlen, csalfa nagyúr torzszülött elméjéből
Szerelmet ösztönző, szemellenzős, ifjú proletár
Aztán tolószékbe kényszerült a végzet, az első napon
Még egy évtized a várakozás izgalmában
ugyanabban a ruhában
Apám kalapjában, rozsdás harckocsik árnyékában
a közelmúlt lábnyomában élek
A vigyázban álló, pirospozsgás ünnepi fájdalom jókedéje
az anyatej forró ölelése
a bizalom kicsorbult, kétélű szablyájára száradt
beteg gondolatok sűrű dögszaga nevelt ilyenné
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
