Azokon a délutánokon

A piac utcai lakás felett
valószerűtlenül sok varjú körözött órákon át,
mikor Kovács mamád
májfoltos, karját fogtad
(Emlékszem, selymes, őszi falevél szaga volt.)
és hosszú, hangtalan vonuló perceken át,
összeszorított szemmel koncentráltál arra,
hogy megállítsd öregedését és halni akarását.

Arra gondoltál,
hogy bármiféle Örökké Termő Fa alól hazafutnál.
Haza hozzá, ahol olvassa neked a mesédet.
Azokon a délutánokon,
legyőzni vágytad
az összes -titkon már akkor is-
megállíthatatlannak gondolt rémet a szobában.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.