Mosatlan
No most vége mindent elmos
mögöttünk egy zápor álmos
leszel alszol néhány órát
kerítek takarót jól rád
terítem te álmodj míg én
kiderítem milyen migrén
rakott a fejedben fészket
talán akad olyan képlet
hogyha alkalmazzuk nyomban
elcsöndesül a zápor van
fa a kertben alá ülünk
s földhöz tapasztjuk a fülünk
meghallgatni a vízcsepp az ágról
fűszálak közé ugyan hogyan gázol
no most végre mindent elmos-
ott a zápor te meg álmos
nem vagy már és az a fészek
is üres ott belül nézed
kedvenc műsorodat éppen
a szünet megy a tévében
s fejedben a fészek lassan
gazdára lel alkalmatlan
vagyok. Tudod?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
