Szemle

Felnyújtózol és leöblíted arcodat.
Hányni tudnál tőle. Hány hét innen a világ
vége. Mégiscsak kár, hogy mégsem faragtak
katonát belőle, a képedből legalább,
ha már nem bírta terhét a tested. Futottál
végig egy üres folyósón, mire meglett az ajtó,
melyet nyílni vártál. Esett a hó, jó óra múlva
egy idős tiszt mászott elő a homályból,
kacsingat rád, úgy nézted ki a hunyorgásából.
Nem ettél aznap még semmit. Háthogyha véredet
veszik vizsgálat céljából, vagy hugyozni kérnek.
De nem történt semmi. A semmi még nem történt meg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Daidal (Pécs, 2001.)
Kiadó: Jelenkor