Szimbiózis
A félkör-élet szimbiózisa:
Nincs és nem lesz elszakadás soha!
alaktalan térben nem-láthatóság;
vakságon vakság, eldob még feléd,
s a kombináció hiába: rabság!
bizonytalanul olvadok beléd.
Testem magánya nem bírja a lélek
hihetetlen súlyát, levetkezi,
s bent újra kezdődik megint az élet
és új formáit benned tervezi.
A csend rémüldözik, hogy újra átlép
belőlem élő fény-alakjain,
mert mintha mindent ismét fénybe várnék
életed elhalt gránitlapjain.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Parnasszus, 2006 nyár
