Örök Szerelem
Örök Szerelem
Te vagy a fény, a sötét éj után,
Olyan vagy, mint mikor
Nap kél hirtelen a hold után!
Fásult éltemben elhoztad a fényt!
Miből, úgy érzem,
Soha nem elég!
Mikor a szél hirtelen elül,
S a tájra végtelen nyugalom terül!
A bölcsőben játszó kisgyerek,
Hirtelen álomba szendereg!
Lelkemben oly csendes a nyugalom,
Mit nekem áldott,
Szerelmed nem várva, megadott!
Éltemben dúlhat, bármily vihar,
Nem lehet bajom,
Mert szerelmed, az áldott,
Óva betakar!
Imádom a napfény, minden sugarát,
Mert benne látom,
Szerelmem mosolyát!
Szeretem a szelet, mert ha eláll!
Újra érzem, édes Szerelmem,
Szeretett, lelke,
Ismét rám talál!
Rám talál a lelke,
S meglelve, lelkemet!
Eggyé válnak ők,
Az örök szerelemben!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
