Vergõdés
Vézna szemed felnyársal,
Vérem a lepedőre csorog,
Lopva játszunk egymással,
Amíg meg nem unod.
Kiforgatva, nyúzottan,
Kilépsz a szélbe, elrepülsz,
Eltűnsz a fehér viharban,
De másnap újra megkerülsz.
Ma végre kisütött napod.
Kérdéseid tintafellegével,
Rögtön fel is falod.
Visszatérsz, megrágalmazol,
Kézen fogsz, az ágyra nézel,
Fáradt szemed jártatod
A lepedőn, s már te is vérzel.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
