Szabadság

Éppen a láncomat fűztem,
mikor szembejött a szabadság.
Oly furán dülöngélt szegény,
akár viharban halászhajó,
távol a partoktól, némán,
mely csak úr arcán keres reményt,
izma hallgatag feszül.

Az a fajta igaz szabadság,
mely a láncain fityeg,
melyet kénye-kedve szétszakít.
Kinek nincsen eszme,
kihűlt világa üres cserép.
Régen szembejött a szabadság,
mely a láncain fityeg.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.