Kóma
Kóma
Ha tudnád, mit éreztem?
Ég és föld közt lebegve!
Mint aki álmodik, ébren merengve,
Nálad jártam még szerelmem!
Akár a koala az eukaliptusz fán,
Mikor a kóma elborítja agyát!
Nem tudja, hol van fenn és lenn,
Csak enni kell féktelen!
Úgy voltam én, nélküled,
Lélekben mégis teveled!
Mentem az utcán egymagam,
Nálad járt még a gondolat!
Ott voltunk szobádban, kettesben,
Boldogságot kerestem öledben!
Mint koala kinek nem elég a levél!
Én is úgy ittam, boldogságunk levét!
Hófehér testeddel betelni nem lehet!
Csókjaidból inni nem tudok eleget!
Bőröd selymességét mindig kívánom!
Ajkad puhaságát mindörökre vágyom!
Eukaliptusz vagy szerelmem énnekem!
Függő lettem tőled édes szerelmesem!
Talán van erre is elvonókúra,
De tudod, nem vagyok önmagam ura!
Nem kell nekem kúra! Csak te kellesz énnekem!
S ha kell minden nap, érted, veled vétkezem!
Kell nekem a kóma mit nekem, okozol!
Még megőrülök érted, ha vágyam fokozod!
Imádom a kómát, a gyönyört szeretem!
Nem éreztem ezt még, csak is teveled!
Kérlek Drágaságom, tedd meg énnekem!
Élvezzük még együtt,sokat az életet!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
