Kertész leszek

Márvány-ármány erezet,
köszvény-sövény,
és fakóba máló fej-akóba,
tódult a bódult ifjúság-virág
A plasztikoperációba részegült világ
El vele! Szebb ennél , mindennél,
a szépre, kéjre, lépre csalt jelennél
egy napfényre kacsintó virág.
Még magvában láttam
létrehajló odaadásban,
tenyerem, meleg zeg-zugában,
De életet adtam, esélyt a gyönyörre
Burjánzó gyökereknek
a gödörbe-verembe,
hogy essenek egymással vad szerelembe,
rágjon utat magának, hullafehér léttel
az élet csirája a buja sötét földdel,
melegen, részegen, napra-fényre éhesen
döfje át a föld porát,
s kacagja ki végre a fonnyadt,
nevetséggé porladt
kivagyiság –gagyiság tomporát..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.