Virágtalan vasárnap
Mondd, miért feketék szárnyaid?
Nyakadba kötötted jövőnket.
Ősi fény lángolt szemedben,
Gyémántszikrát láttam elveszve.
Ujjammal az égbe írom,
Mit belémszült a fájdalom,
Te pedig a porba vésted
Az elkárhozott vétket.
Könnybefulladt sóhajok,
Nem, arra már nem volt idő -
Kedves volt előtted Hirosima füstje?
Magába fogadta az ég az áldozatot...
Mi örök az örökkévalóságban,
Ha már te sem vagy az?
Lelkem magaddal vinnéd
Egy másik világrendbe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Reggeli Újság, 06.máj.13
