Kérlek



Egek, azt gondolod,
hogy vége?
Türelem vagy fáradozás
az ára
ilyet még nem tettél senki
asztalára?
Elnémult valami
ami életet zengett
a sípot mi olyan szépen
dalolt a zsebedbe
tetted,
vagy csak akkor fújod
ha a szabadságod érzed
és most félted?
Csend amelyben mindent
megértek,
nekem csak ez van
mit megoszthatnék véled..

A világot elfedő selyem
érezni engedi,
csak elképzelni mit rejt
az anyag, megnézni
mégis más volna
mert mostanában arra
gondolok, hogy az
istállóban nincsenek lovak
a templomokból elköltöztek
az angyalok, az emberek nem
házakban élnek, és a mesterségek
nem olyanok, amit a lélek
ragyogva él meg.

Készültem valamire
és tudom baj hogy
egyedül nem nagyon érdekel.
Most kéne, nem a földön járva
nem a bizonyosat várva.
Nekem minden olyan egyszerű
ha nem törvényszerű
Ha nincsenek határok
határtalanná válok
nem egy szabásmintára várok
de a kíváncsiságod
sokat jelentene
ha lenne, magától omlana le
a selyme és vetkőzve állna

veled is egyformának látva.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.